Lakásbiztosítási alapfogalmak

Az a természetes személy vagy gazdálkodó szervezet, akinek a vagyona vagy vagyoni érdeke biztosításra kerül. Általában a biztosított jogosult a biztosító szolgáltatására, még akkor is, ha a díjat a szerződőként a biztosítottól eltérő személy fizeti.

Az a természetes személy vagy gazdálkodó szervezet, aki valamely vagyoni vagy valamely személyhez fűződő jogviszony alapján a biztosítási esemény bekövetkezése elkerülésében érdekelt, vagy aki az érdekelt személy javára a biztosítási szerződést megköti, majd a szerződés létrejötte esetén biztosítási díjat fizet.

A legtöbb hitellel finanszírozott lakásvásárlás kapcsán a szerződésben nevesítésre kerülhet egy harmadik szereplő is, a hitelt nyújtó bank, amely a hitelnyújtás feltételeként zálogszerződést köt, és ezzel egyidejűleg előírhatja a lakásbiztosítási szerződés megkötését.

Az adott lakásbiztosítási szerződésben a biztosítható vagyontárgyak (pl. épületek, ingóságok stb.) értékét – vagyis a biztosítási érdek pénzben kifejezett értékét - hivatottak meghatározni. A biztosított vagyontárgyak pénzben meghatározott értéke a biztosítási összeg. A biztosítási összeg meghatározására azért van szükség, mert egy-egy biztosítási esemény bekövetkezésekor ez az összeg lesz a biztosító szolgáltatási (fizetési) kötelezettségének felső határa, máshogyan fogalmazva az adott kár kapcsán - a károsodott vagyontárgyak tekintetében - legfeljebb ennyit fizet majd a biztosító.

Túlbiztosítás akkor következik be, ha vagyontárgyainkat egy biztosítónál azok - újjáépítési, újrabeszerzési vagy valóságos - értékénél magasabb összegre biztosítjuk. Ilyen esetben a biztosítási szerződés az újjáépítési, újrabeszerzési vagy valós biztosítási érdeket meghaladó részben semmis, ezért a biztosítónak a biztosítási összeget (és ezzel együtt a díjat is) megfelelően le kell szállítania.

Az árszínvonal változásának következményeinek elhárítása, különösen az újérték biztosítás fenntartása érdekében a vagyonbiztosítási összegeket a biztosítási évfordulót megelőzően a következő biztosítási időszakra a biztosító az átlagos árszínvonal változásához igazítja. Ezt indexálásnak, más néven értékkövetésnek nevezik.

Az önrész (önrészesedés) a kár azon része, amely a szerződés alapján a biztosítottat terheli. Célja a kis összegű károk számának csökkentése és a közös kockázatvállalás révén felelősségteljesebb magatartás elérése.

Magyarországon határösszeg-biztosításként terjedt el. A biztosító a szerződésben rögzített határösszeg erejéig téríti a károkat, és nem vizsgálja az alulbiztosítás lehetőségét.

Jelentése aránylagos kártérítés. Alulbiztosítás esetén a kárt olyan arányban téríti meg a biztosító, ahogy a tényleges érték aránylik a biztosítási értékhez.

A biztosítási esemény bekövetkezésének megakadályozására irányuló magatartási forma. A kármegelőzési teendők akkor terhelik a biztosított személyt, ha ezt a biztosítási szerződésben rögzítették.

Akkor beszélünk alulbiztosításról, ha a vagyontárgy valóságos értéke meghaladja a szerződésben rögzített biztosítási összeget.