A gazdasági totálkár azt jelenti, hogy az autó javítási költségei, beleértve az alkatrészek árát és a munkadíjat, meghaladják az autó kárkori forgalmi értékének egy bizonyos százalékát, vagy magasabbak, mint a jármű maradványértékével csökkentett káridőponti értéke.
Fontos tudni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az autó műszakilag nem javítható, csupán azt, hogy a javítás nem éri meg anyagilag.
A műszaki totálkár az az az eset, amikor az autó annyira súlyosan megsérül, hogy műszakilag javíthatatlan, vagy a javítás olyan mértékű beavatkozást igényelne, ami a jármű eredeti biztonsági vagy szerkezeti tulajdonságait már nem tudná helyreállítani. Ilyenkor az autó már nem alkalmas a biztonságos közlekedésre.
Ezzel szemben a gazdasági totálkár arról szól, hogy a javítás gazdaságilag nem racionális. Lehet, hogy az autó műszakilag javítható lenne, de a költségek olyan magasak, hogy a biztosító inkább kifizeti a kárkori értéket.
A biztosító a kárbejelentést követően kárszakértőt küld ki, aki felméri a sérüléseket. A szakértő az alábbiakat veszi figyelembe:
A gazdasági totálkár általában akkor állapítható meg, ha a javítási költség eléri a kárkori forgalmi érték 70-80%-át. Ez a százalék biztosítónként és biztosítási szerződésenként eltérhet, ezért mindig érdemes ellenőrizni a saját szerződését.
Ha úgy érezzük, hogy a biztosító által ajánlott kártérítési összeg alacsony, több lehetőségünk is van:
A biztosító nem tarthatja meg az autót gazdasági totálkár esetén. Mi vagyunk tulajdonosai még a roncsnak is, és nekünk kell gondoskodnunk annak elszállításáról és értékesítéséről. A biztosító a kártérítési összeg kifizetésekor a roncsértéket levonja az autó kárkori értékéből, tehát a kifizetett összeg már a roncsértékkel csökkentett érték.
Az alábbi dokumentumokra lesz szükségünk:
A maradványérték az autó roncsállapotban lévő, még értékesíthető részeinek értéke. Ezt az értéket az alábbi tételek befolyásolják:
A biztosító gyakran ajánl roncsfelvásárló cégeket, vagy licitálási rendszereket használ a legmagasabb maradványérték megtalálására.
Ne felejtsük: egy gazdasági totálkáros autót általában nem érdemes megjavíttatni. Még ha műszakilag javítható is lenne, a javítási költség valószínűleg meghaladja az autó értékét.
Ezen felül a javítás után az autó értéke is alacsonyabb lesz, mint egy balesetmentes autóé, és az esetleges rejtett hibák is felmerülhetnek később. Ha mégis a javítás mellett döntünk, a biztosító csak a kárkori érték és a maradványérték különbségét fizeti ki nekünk.
A totálkáros autó eladására, illetve elszállítására az alábbi lehetőségeink vannak:
A roncsautó elszállítása legtöbbször a felvásárló cég feladata, de erről mindig egyeztetni kell velük.
A totálkáros autót csak rendkívül körültekintően és szigorú feltételek mellett lehet újra forgalomba helyezni. Ha egy gazdasági totálkáros autót megjavíttatunk, és újra forgalomba szeretnénk helyezni, az alábbiakra lesz szükségünk
Ez egy hosszú és költséges folyamat, és nem garantálja, hogy az autó a javítás után ugyanolyan biztonságos és megbízható lesz, mint előtte.
A gazdasági totálkárra vonatkozó jogszabályok elsősorban a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) és a biztosítási jogszabályok tartalmazzák. A biztosítási szerződés az, ami a leginkább irányadó az egyes esetekben. Fontos tudni, hogy a biztosítók belső szabályzatai is befolyásolják a kárrendezést, de ezek nem léphetnek át a jogszabályi kereteken.
Ha az autó gazdasági totálkárosnak minősül, és a biztosító kifizeti a kártérítést, a forgalmi engedélyt és a törzskönyvet általában le kell adni a hatóságoknak (okmányiroda). Ez azért szükséges, mert az autó kikerül a forgalomból, és nem lehet vele közlekedni. Ha eladjuk a roncsot, az új tulajdonosnak kell gondoskodnia az okmányok rendezéséről, amennyiben újra forgalomba szeretné helyezni.
A tulajdonosnak az alábbi kötelezettségei vannak a totálkáros autóval kapcsolaban:
Egy totálkáros baleset, különösen, ha mi voltunk a hibás felek, nagymértékben befolyásolhatja a biztosítási díját. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (KGFB) esetében a bónusz-málusz rendszer a balesetek számát figyelembe véve emeli vagy csökkenti a díjat. Ha kárigényt nyújtunk be, és mi voltunk a károkozók, akkor általában visszacsúszunk a bónusz besorolásban, ami magasabb díjat eredményez a következő biztosítási évben. Casco biztosítás esetén a díj szintén emelkedhet.
Ha a balesetben mi voltunk a hibásak, és a biztosító kifizeti a kártérítést a károsultnak (KGFB esetén), vagy nekünk (Casco esetén), akkor a következő biztosítási évben valószínűleg visszakerülünk egy alacsonyabb bónusz osztályba, ami drágább biztosítási díjat jelent. Ha a balesetben nem mi voltunk a hibásak, akkor a bónusz-málusz besorolása nem romlik.
Ha az autó hitellel vagy lízinggel terhelt, a helyzet bonyolultabbá válik. A biztosító által kifizetett kártérítési összeget közvetlenül a banknak vagy lízingcégnek fogja utalni, mivel ők a tulajdonosok vagy a zálogjogosultak. A kártérítési összegből először a fennálló tartozást egyenlítik ki.
Ha marad pénz, az bennünket illet meg, ha kevesebb, akkor a különbözetet nekünk kell kifizetnünk a banknak/lízingcégnek. Fontos, hogy ilyen esetben azonnal vegyük fel a kapcsolatot a finanszírozóval, és tájékoztassuk őket a balesetről.